Értékelés - Mielőtt megismertelek

Sziasztok Kedveseim! A mai napon Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek című művének az értékelését hoztam nektek K. A Hikari segítségével, amit ezúton is nagyon köszönök! (Az ő értékelését elolvashatjátok a saját blogján, az Írásaim Tárháza oldalon.) Jó böngészést!

Puszi, FruB

--------------------------------------

 Mielőtt megismertelek 

Eredeti cím: Me Before You 

Kiadó: Cartaphilus könyvkiadó

Oldalszám: 492

 Megvásárolható:

 Libri 

Alexandra

K. A. Hikari:

Mi alapján választottad a könyvet? Mennyiben játszott szerepet a borító és a fülszöveg?

- Amikor én olvastam a regényt, akkor még a régi borító volt, nem a filmes, így az nem befolyásolt. Inkább a tartalmat találtam érdekesnek, gondoltam egy próbát megér.

 Mi a legnagyobb pozitívum és negatívum, amit a könyv elolvasása után le tudtál vonni (ha van ilyen)?

- Negatívumot nem tudok mondani, számomra végig pozitív mondanivalója volt a regénynek. Bárkivel megtörténhet az, ami Willel... bármikor. Éppen ezért értékelni kell, amint van és hálásnak lenni minden napért, amikor fel tudunk kelni az ágyból, el tudunk menni dolgozni és nem szorulunk minden apró dolog kapcsán segítségre.

 Ki lett a legkedveltebb szereplőd, ki, akivel a legkevésbé szimpatizáltál és miért (ha van ilyen)?

- Lou-t és Will-t nagyon szerettem. Mindketten erős karakterek, az előbbi a pillanatnak él, míg az utóbbi kinyitja a lehetőségek ajtaját... kedvencek, pont. Patrick-et viszont egyáltalán nem kedveltem... egy fanatikus futóbolond, akinek fontosabb a testzsírszázaléka, mint a barátnője. Képtelen voltam megszeretni.

 Mit mondanál az írónak/írónőnek, ha megkérdezné, hogy tetszett a könyve?

  - Ha találkoznék Jojo Moyes-szal, valószínűleg könnyezve köszönném meg, amiért megírta ezt a csodát. És tuti, hogy kérnék egy autogrammot. :)

 10 pontból mennyit adnál a történetre és miért?

- 10/10 pont. Pokolba taszít, mennybe emel, boldogsággal és szomorúsággal tölt el... egyszerre. Örök favorit lett!

 Kedvenc idézet a műből?

- Az egész könyvet kiidézném szívem szerint, de ha csak egyet mondhatok, akkor: "Úgyhogy csak öleltem. A karomban tartottam Will Traynort, volt pénzügyi csodagyereket, volt mélytengeri búvárt, sportembert, utazót, szeretőt. Szorosan átöleltem és nem szóltam egy szót sem, de szavak nélkül elmondtam neki, hogy valaki szerette őt. Ó, de még mennyire szerette."

 Ajánlom azoknak...

akiknek van egyhuzamban szabad 24 órájuk és két csomag százas zsepijük. Egyszerűen lélektépő, nem tudok rá jobb szót. Belevési magát az ember szívébe. És miután elolvastad a regényt, soha többé nem leszel olyan, mint mielőtt megismerted. Egy részed ott marad a sorok között.

 ~xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx~

Saját vélemény:

Mi alapján választottad a könyvet? Mennyiben játszott szerepet a borító és a fülszöveg?

- Nagyon sokat hallottam a könyvről, most, hogy film is készül belőle sokkal felkapottabb lett és jó páran ajánlották nekem elolvasásra. Engem a filmes borító nagyon megfogott, kedvelem mindkét színészt és valahogy olyan bensőséges hangulata van, sokkal többet sugall magáról a történetről is, mint az eredeti borító, hisz ott a tolószék meg az a bizonyos vörös ruha... A fülszöveggel nem vesződtem sokat, már anélkül eldöntöttem, hogy el fogom olvasni ezt a könyvet.

Mi a legnagyobb pozitívum és negatívum, amit a könyv elolvasása után le tudtál vonni (ha van ilyen)?

- Na jó. Jelenleg még sokk hatása alatt vagyok és nem tudom eldönteni, hogy nagyon utálom, vagy pedig imádom a történetet. Nagyon sokat adott nekem ez a könyv és sokkal gazdagabb lettem általa, főleg érzelmileg. Nem akarok negatívumot mondani, gyanítom, hogy nem is tudnék, még akkor sem, ha úgy végződött, ahogy. Így volt kerek, így volt egész és összetört a szívem, mégsem tudok más befejezést, ami jobban illett volna a történetbe. Szerettem, ahogy Lou fokozatos kinyílt, más emberré vált, ugyanakkor ugyanaz az a bohókás, fura ruhákban járó lány maradt. De felismerte az értékeit és Will segítségével rájött, hogy milyen dolgokban kiemelkedő, hogy sosem késő változtatni és új dolgokat kipróbálni. Azt is szerettem, amilyen hatással Louisa volt Will-re, hogy azalatt a fél év alatt, amit magába foglal a könyv, megmutatta neki, hogy rokkantként sem veszített el mindent és így is számtalan lehetőség áll a rendelkezésére, hogy aki eddig szerette, ezután sem érez másként és a sérülései ellenére is meg tudják őt szeretni. Lou bebizonyította neki, hogy a tolószék miatt Will nem lett kevesebb, nem kevésbé emberi és szerethető. Imádtam, amilyen hatással voltak egymásra és szép, tökéletes folyamat során rájöttek, hogy szeretik egymást, még ha Will ennek ellenére sem volt hajlandó megváltoztatni a döntését. Annyira szeretnék haragudni rá, hogy ezt tette Lou-val, de egyszerűen nem tudok... megértem, hogy miért döntött így, mert a könyv során végig kiderült, hogy a férfi mérlegelt, gondolkozott és figyelembe vett minden lehetőséget, ezek mellett határozta el magát. Sajnáltam, hogy nem lehettek együtt, ők ketten tökéletes párost alkottak volna, ha a körülmények nem szólnak közbe, de a történet csodálatos volt, megkapó a maga szomorú hangulatával együtt.

 Ki lett a legkedveltebb szereplőd, ki, akivel a legkevésbé szimpatizáltál és miért (ha van ilyen)?

- Minden szereplőben találtam pozitív és negatív tulajdonságokat, de ez tette őket ennyire emberivé, ennyire életszerűvé a történetet, sehol sem volt az az érzésem, hogy "ez túl szép, hogy igaz legyen", mégis annyira szerethető volt a könyv. Lou volt számomra a legérdekesebb karakter, mivel egyre határozottabbá vált és nem az a buta, naiv kislány volt, aki a könyv elején, kibontakozott és igazi nővé vált, szerelmes lett, boldog volt, összetört a szíve. Egyszóval elkezdett élni, kilépett a szürke mindennapjaiból és felfedezte magában azt a bizony életérzést. Will-t is megkedveltem, hogy ehhez utat és lehetőséget biztosított Louisának, szerette és bátorította, mert tudta, hogy miután ő nem lesz Lou mindennapjainak a része, a lánynak akkor is élnie kell tovább az életét.

Mit mondanál az írónak/írónőnek, ha megkérdezné, hogy tetszett a könyve?

- Egy nagy ölelés után azt, hogy köszönöm, hogy létrehozta, megalkotta ezt a történetet, hogy részese lehettem Lou és Will kapcsolatának, hogy velük együtt tanulhattam és élhettem át ezt a rengeteg érzelmet és a legfontosabb, hogy jobban betekintést nyerhettem, hogy a testi fogyatékkal élőknek sokszor mennyire megterhelő, fárasztó és nehéz akár egy szimpla hétköznap is és mégis milyen erősek és bátrak tudnak lenni.

 10 pontból mennyit adnál a történetre és miért?

- Abszolút 10/10. Nevettem, sírtam, dühöngtem, összetörtem, ugyanúgy, mint a szereplők és egy jó könyvnek pont ez a lényege... hogy olvasás közben elfelejtsd, hogy hol vagy és együtt izgulj, félj, örülj a szereplőkkel.

 Kedvenc idézet a műből?

- A kedvenc viseletem ez a csillogó gumicsizma volt a poszméhcsíkos harisnyámmal.
- Poszméhcsíkos harisnya?
- Fekete-sárga csíkos.
- Iszonytató lehetett.
- Ez egy kicsit goromba megjegyzés volt!
- De igaz! Állati visszataszítóan hangzik.
(...)
Jól van, gúnyolódjon csak! Maga szeretett valamit is ilyen nagyon egész életében?
Most már alig láttam Willt, olyan sötét lett a szobában, felkapcsolhattam volna az olvasólámpát, de valami megakadályozott ebben. És ahogy kimondtam az iménti szavakat, máris azt kívántam, bárcsak ne tettem volna.
- Igen - válaszolt halkan. - Szerettem.

 Ajánlom azoknak... 

őszintén? Én mindenkinek ajánlom. Csodálatos, megkapó történet szeretetről, veszteségről és arról, hogy lehet áthidalni az emberi különbségeket. Határozottan az egyik kedvencem lett a könyv.

~xxxxxxxxxxxxxxxx~

Összegzés:

Szerintem nem kell sok mindent mondanom, Hikari és a saját véleményem szinte 100%-ban fedte egymást, mindketten csupa pozitív dolgot soroltunk fel a műről, ez pedig természetesen annak köszönhető, hogy egy ritka tökéletes regényt kellett értékelnünk. Élvezhető, megkapó, ugyanakkor fontos témát dolgoz fel és sokat lehet tanulni belőle. Ezúton gratulálunk az írónőnek!